Bemutatkozásomban az órák utáni vonzódásom, szeretetem és az „Orosz Óra Gyűjtők” baráti társaságának létrejöttét mutatom be.

Mindenki másképpen viszonyul az órák viseléséhez, használatához. Sokan vannak, velem együtt, akik nem érzik magukat felöltözöttnek a karon lévő óra nélkül. Azok is elég sokan, akik egyáltalán nem hordanak órát, mert megelégszenek telefonjuk órájával. Vannak páran, akik ünnepi vagy más alkalomból csatolnak kezükre, tesznek zsebükbe órát.

Az órához való kötődésem nagyon régen kezdődött. Általános iskolás koromban konfirmálkodtam (ez az evangélikus valláshoz kötődő esemény) és erre az alkalomra keresztapámtól kaptam egy karórát. Halvány emlékeim szerint Poljot karóra volt. Emlékszem még arra, hogy mutatói a sötétben világítottak. Azóta mindig viseltem karórát. A digitális órák elterjedésével én is digitális órát hordtam. Ez nálam a 70-es évek második felében volt. Hosszú ideig kvarcóra mutatta nálam az időt. Kezdetben digitális kijelzős (Casio,Roamer), később analóg kijelzős (Miyota,Helvétia,Titán)óráim voltak.
A 90-es évek vége fele egy villamos mérőműszerbe kellett elem. Bementem Pápán egy órás szaküzletbe, aminek közelében könnyen lehetett parkolni. A fiatal órással elkezdtünk beszélgetni. Először a műszerről később a számítógépekről, majd szóba kerültek az órák. Abban az időben sokat jártam a pápai, celldömölki lomis piacokra. Az órással folytatott beszélgetés hatására már az órákat is nézegettem a piacokon. Elkezdtem vásárolgatni, de főképp svájci órákat. Kezdő lévén sokszor fordultam telefonos segítségért órás barátomhoz. A piaci látogatásomat már kiterjesztettem a győri régiség piacra is. Sikerült pár db órát begyűjtenem. Egy alkalommal a celldömölki piacon, az órák nézegetése közben beszédbe elegyedtem egy idősebb bácsival. Beszélgetés közben az orosz órák is szóba kerültek. Mondtam Neki, hogy az orosz órák is jó órák, sokat kibírnak. Ha a gyártás folyamán megfelelő anyagot, technológiát és minőségellenőrzést alkalmaznának, akkor jobb minőséget is elérhettek volna. Ez a beszélgetés megmaradt emlékezetében és hatására elkezdett orosz órákat gyűjteni.

Óragyűjtésem nem csak a svájci órákra korlátozódott. Vásároltam orosz, német, japán karórákat is. Egyre több órával foglalkozó embert ismertem meg. A hozzám látogatókat garázsomban fogadtam. Itt a felállított sörasztalon kiraktuk óráinkat, nézegettük, cserélgettük őket. Ha már itt voltak, akkor igyekeztem megkínálni Őket étellel, itallal. Az egyik ilyen alkalom után felötlött bennem, hogy a svájci órák fóruma alapján lehetne az orosz óráknak is fóruma. A gondolatot tett követte és 2008. 01. 18. 21: 19-kor megnyitottam a fórumot. A fórum szépen beindult. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan szeretik az orosz órákat. A nálam tartott kis baráti találkozókról tettem fel képeket a fórumra is. Pesti óragyűjtőknek megtetszett az a hangulat, ellátás, ami a garázsban volt. Megígérték, hogy meglátogatnak bennünket. Ígéretüket betartották és eljöttek Nyárádra. Ez az esemény volt az „Orosz Óra Gyűjtők” I. Nyárádi találkozója. Ezt a találkozót már több is követte és reményeim szerint még követi is. Kialakult egy jó baráti társaság és egyre többen vagyunk.

Én továbbra is gyűjtögetem az orosz órákat. Ezek között az órák között külsőre nagyon sok változat van. Egy barátom szerint, mi orosz óra gyűjtők tokot és számlapot gyűjtünk. Ezt a véleményt nem mindenki fogadja el, de szerintem, van benne igazság.